Mit szóltok egy kis betekintéshez a Student Residence mindennapjaiba?
Kínaiakkal együtt élni nem könnyű, megszámlálhatatlan fura szokásuk van. Alapvetően kedvesek, barátságosak, udvariasak és mindenben nagyon igyekeznek – a maguk módján. Kétségek nélkül kijelenthetem, hogy az átlag egyetemista hongkongi szellemi szintje ott van, ahol a 16 éves nyugatiaké. Tehát az átlag szintkülönbség cserediákok és helyiek között 6 év. Ami nem kevés… kellemes nosztalgiával figyeljük, amikor minden este úgy szaladgálnak a koli folyosóján, mintha a várva várt osztálykirándulás éjszakáján lennének, vagy éppen menőznek órán azzal, hogy hülye kérdéseket tesznek fel a tanárnak. Amúgy, ha a véleményüket kérdezik, véletlenül sem szólalnak meg. Pedig az itteni tanárok dícséretére váljék, hogy még az előadásokat is interaktívvá próbálják tenni – persze nehéz, ha a csoport 95%-a teljesen passzív.
Nekem isteni szerencsém van, a szobatársam, Yvonne nem lakik a koliban, hanem a barátjánál. Így csak havonta egyszer fordul elő a szobában. Csak a fürdőszoba-társakat kell elviselnem (két szoba között van egy közös helység, zuhanyzóval, wc-vel és két mosdóval, ami felett pöpec tükrös szekrénykék vannak, mindenkinek saját), ami nem nehéz, mert ott is csak az egyik lány lakik állandóan, Xuan, csendes és majdnem teljesen normális – miért majdnem? Számomra teljesen érthetetlen az a szokása, hogy résnyire nyitva hagyja az ő fürdőbe nyíló ajtajukat… kevéssé értem, miért szereti hallgatni, ahogy fogat mosok. Hasonlóan fura, ahogy Yvonne kiragasztotta az öntapadós macis fogkefetartóját a szekrény bal alsó sarkára… tehát minden alkalommal amikor fogat mosok, indirekt módon, de leköpöm a fogkeféjét.
Barátaim szobatársairól ódákat tudok zengeni. A legproblémásabb Zsanett Crystal nevű lakótársa. Az egy dolog, hogy HelloKitty Paradise van a szobájukban, nyafog, affektál. Múlt héten Zsanett beteg lett, vmi csúf fülgyulladást szedett össze, lázasan feküdt. Szobatárs éjfélkor nekiállt fuvolázni tanulni, meglehetősen kezdő és a Házibuli zenéjét szeretné előadni a barátjának a közelgő évfordulójukon. Emellett horkol. Nem kicsit… és még ajtócsapkodással sem lehet felébreszteni. Marta szobatársa, Milky pedig sutyorogva magába beszél – angol újságból olvas fel. Nyilván, szegény gyakorol, mert nem erőssége az angol, csak… Nyilván, még így is tök jó helyen lakunk, csak másodmagunkkal vagyunk összezárva és 4en használunk egy fürdőszobát. És a közös helységben 2 nagy hűtő van, és lehet főzni (többé-kevésbé). Emellett annyi, de annyi biztonsági őr! Bárhova megy az ember, biztos, hogy összefut a Dragon Security egyik tekintélytparancsoló tagjával... inkább hasonlítanak az otthoni portás nénikra és bácsikra, mint biztonságiőrökre. minden este 9kor őrségváltás van, majdnem olyan izgalmas, mint a Buckingham palota előtt.
Érdekes emberek is előfordulnak a campuson. Itt van mindjárt Mac, aki Zimbabwéban született, de kiskorában az USA-ba emigráltak az ország Mugabe elnök alatt elért teljes gazdasági csődje és a politikai helyzet miatt, így papíron amerikainak számít. Beszél zulu nyelven – ez a legjópofább nyelv, amit valaha hallottam: vannak olyan hangok, amiket a nyelvük csettintgetésével alkotnak. Másik zimbabwei diáktársunk, Bona Mugabe – igen, a kevéssé közkedvelt elnök lánya. Én személy szerint nem ismerem, de a barátaim együtt járnak vele mandarin órára és azt mondják, teljesen normális, helyes lány aki inkább szeretne senki lenni, mint Mugabe. Volt is valami botrány Zimbabwéban amiatt, hogy Bona HK-ba jött egyetemre, az őszi félévet az elitebb University of HK intézményben kezdte, aztán kellett átjönnie tavasszal a CityU-ra.
