Korán keltünk, mert várt ránk Guilin két turista látványossága: a Solitary Beauty Peak ( Magányos Szépség csúcs) és a Reed Flute Barlang délelőtt, délután pedig hajókirándulás.
Délelőtti programunk pont annyira volt élvezhető, mint a város általában. Minden igyekezet ellenére szürke és taszító. Sokat gondolkoztunk, mi a baj Guilinnel, hiszen nyilvánvalóan rengeteg energiát fektetnek a turizmusba. A S.B.Peak a városban van, körülötte park egy kastélyszerű építménnyel, ahol történelmi kiállítás látható. Láthatóan büszkék rá és úgy kezelik, mintha Versailles lenne, de valami eléggé hibádzik. Hasonlóan a barlang. Cseppkő barlang, színes fényekkel megvilágítva és még zenés fényjáték is van. 10 plusz yuanért teknőst is nézhetsz. Némiképp giccses – pont olyan hangulata van, mint a kínai piacon kapható csillogó-villogó-ketyegő játékoknak. Az már csak hab a tortán, hogy a bajáratnál tábla jelzi, balra a külföldiek, jobbra a kínaiak. Miért balra? Mert így a barlang előtt is áthaladhatunk az ajándékbolton, nem csak utána. Ehhez jött a 20 töpörödött nénike a képeslapjaikkal. Először egy csomag képeslap ( ami 10 db) 10 yuan volt. Aztán három csomag képeslapot vehettünk ugyanezért az árért, mire leértünk a lépcsőn, négyet. Kicsit idegesítő egy idő után, hogy nem látnak rajtad mást, csak a pénztárcád és rettentő agresszívan próbálnak legombolni rólad akár csak minimális összeget is.
Kicsit eltévedtek az országok a kínaiak Európa térképén...
Hosszas taxizás után kiértünk a Li folyó partjára. Nem unatkoztunk, Riccardo barátunk és a sofőr interkulturális eszmecserébe bonyolódtak: a sofőr kb 15 szót tudott angolul, de ez pont elég, ha fociról és autókról esik szó: „ My name is Riccardo. From Italy, you know, Italy. From Turin.” „Tu-rin, Tu-rin… AAA, Juventus! Soccer!” „Si, si, Juventus. And, you know Ferrari, Fer-ra-ri and Fiat. Fi-at”…
A folyóparton csónak várt minket, hogy elvigyen egészen Yangshouig, és közben élvezhessük a nem mindennapi panorámát. A látvány szép volt, de Yangshouig nem jutottunk el. Nyilván, ott vágják át a turistákat, ahol lehet. Másfél óra után a pasi, aki a csónakot irányította, megunta a dolgot, a pénz már a zsebében volt, tehát kirakott minket valahol félúton. Nekiálltunk gyalogolni… és mentünk, mentünk… míg elértünk egy nagyobbacska faluba, ahol a Lonely Planet utasításait követve megvacsoráztunk. Alex képeslapot akart küldeni a családjának, mire az étterem tulajdonosa kedvesen felajánlotta, hogy elviszi a postára a motorján. Ám Alex, a zseniális pénzügyi szakember kiszimatolta, hogy csak újabb yuanokat akarnak kicsalni belőle, tehát inkább futott a motor mellett kezében lobogott a képeslap. 3 csomagot vett 10 yuanért a néniktől, valamelyik csak hazaért…
A környék annyira népszerű, hogy még a 20 yuanos bankókon is ez látható.Egy rozoga busszal jutottunk el végül Yangshouba, ami a hátizsákos kalandkeresők egyik fellegvára Kínában. Lehet sziklátmászni, bringát bérelni. Este pedig hangulatos kiskocsmákban kipihenni a fáradalmakat, kockázás közben.
