A következő vasárnap ismét Lorenzio szervezett kirándulást, Hong Kong legdélibb csücskére, Po Toi szigetre. Mivel a világ végén van, nehézkes eljutni ide. MTR és hosszas kacskaringós buszozás után értünk Stanley-be, ahonnan a komp indult.
Stanley egy falu HK sziget déli részén. Közkedvelt túristalátványosság, kísértetiesen hasonlít egy mediterrán kisvároshoz. Az embernek eszébe sem jut, hogy Kínában van. A part menti sétányon angolos pubok sorakoznak, de a hűsítő sört sziklákon ücsörögve, lábat tengerbe lógatva is iszogathatja a fáradt vándor.
Mikor odaértünk, kiderült, hogy a komp csak két óra múlva indul - így volt időnk kényelmesen, sziklákon napozva reggelizni. A két óra eltelte után Lorenzio kiderítette, hogy komp mégsem most, hanem újabb két óra múlva. Elsétáltunk egy közeli strandra, ahol kagylót gyűjtögetve és tengerben ( sőt, óceánban) tapicskolva várakoztunk. 
Végül megjött a komp, hogy 30-40 percnyi hullámokkal való küzdelem után partra szállhassunk.
Sajna nem ez volt a mi kompunk, de azért csinos kis hajó
Ilyen egy átlagos vasárnap délután a Csendes-óceánon
mögöttem már csak az óceán...
