Nem egyszerű város ez. Az első benyomásaim röviden: tömeg van, lökdösődnek az emberek, főleg a metrón – nem szokás megvárni, amíg leszállnak, hanem egyből az ajtó nyitódásakor elkezdenek felszállni, és lökdösődnek, de nem gyengén. Ez engem rettenetesen idegesít… az a hab a tortán, hogy magukban beszélnek. Másrészt, az egész város egy nagy shopping center. Egymás után vannak, átmész egy ajtón és máris egy másik plázában találod magad. Hello Kitty túl gyakran jelenik meg ahhoz, hogy épp ésszel el lehessen viselni… a fiatalok betegesen rajonganak a divatos cuccokért. Hideg van és nem ismerik a fűtést. És most kicsit bővebben:
Hétfőn elmentünk ügyintézni, az egyetem területe akkora, hogy egy órányi bolyongás után találtuk meg az irodát. Kedvesek, mert adnak térképet, csak az nem elég up-to-date, így sokra nem mentünk vele. Majd elmagyaráztuk neki a szitut, azaz hogy a vízumom nincs meg. Tudom, hogy ők két hete feladták expressz, de nem érkezett meg. Hosszasan kutattak az irodában, eggyen, ketten majd hárman, majd megszülték, hogy menjek el a Bevándorlási hivatalba és kérjem, hogy változtassák meg a státuszomat ’tanuló vízumra’. Plusz adtak egy papírt az expressz levél hivatkozási számával, hogy nézzem meg az interneten, mit írnak a csomagról. Mivel vízum nélkül nem tudok becsekkolni az egyetemre, nincs jogosultságom belépni ide-oda például wi-fire. Ergo keresnem kellett egy internet cafét. Itt megnéztem a hivatkozási számot… nem ismerte a rendszer. Elmentem a Bevándorlási hivatalba, ahol közölték, hogy kérvényezzek új vízumot (4-6 hét, a becsekkolás határideje január 24). Visszakombóztam az egyetemre az irodába. Vázoltam a tényeket, kevéssé tetszett nekik h újra kérvényezzem a vízumot, inkább elkezdték hívogatni a postát, h hol a csomag (és ha ez előbb eszükbe jutott volna…). A csomagról kiderült, hogy Magyarországon van és már kétszer is próbálták kiszállítani és hagytak nekünk üzenetet. Ami sosem jutott el hozzánk… Kíváncsi lennék, kinek akarták adni. Mindenesetre kértük őket, hogy akkor inkább küldjék vissza Hong Kongba. Ma csütörtök van, visszamentem az irodába érdeklődni, hogy megjött-e a levél. Fél órán át kellett újra elmagyaráznom a szitut, elég nehezen értették, hogy ’vissza a feladónak’. Amikor sikerült, mondták, hogy majd utána néznek… Ekkor lett elég, Zsanettnek legalábbis, és emlékeztette őket, hogy kicsit sürgős, mivel nem elég hogy megvan a vízum, azt érvényesíttetni is kell: azaz kimenni Makaóba és visszajönni, hogy lepecsételjék. Néni kegyesen felajánlotta, hogy akkor ha van még 20 percem akkor felhívja a postát… akik azt mondták, hogy pont aznap érkezett vissza HK-ba a levél, azaz pénteken kiszállítják. Tehát holnap lesz vízumom, hétvégén megyünk Makaóra.
A vízum mellett egyéb mindennapi használati tárgyak sokasága is hiányzott a felszerelésünkből. Úgy volt, hogy ezeket kedden beszerezzük… ehelyett Zsanettnek megártott a kínai levegő és egész nap kénytelen volt az ágya és a fürdőszoba vendégszeretetét élvezni. Nekem táskám sem volt, gondoltam azt egyedül is tudok venni, nem olyan nagy dolog az. Előző este megkérdeztem egy helyi csoporttársamtól, hogy hol lehet jópofa tatyót venni. Mong Kokban. Elmentem tehát Mong Kokba metróval. Ez egy olyan negyed, ami tele van piacokkal, olcsó boltokkal. Kiszálltam a metróból (már bent sem volt kispályás a tömegnyomor) és lehetett fokozni, olyannyira, hogy maximum 10 perc séta után visszamenekültem az MTR-be ( a helyi metró). Tehát még mindig nem volt táskám, adapterem (hogy tudjam használni az elektromos kütyüimet – hajszárító, laptop, telefon, mivel itt olyan konnektorok vannak, mint Londonban) amiről azt gondoltam, meg olvastam, hogy szinte bárhol lehet venni a városban, aznap csak 5 elektronikai boltban voltam, semmi siker. Csak hálózsákom és kispárnám volt - az ágymatrac olyan kemény, hogy görkorizni lehet rajta, és éjjel 10 fok van - tehát meglehetősen rosszul aludtam. Ma aztán el tudtunk menni az IKEÁba illetve a szomszédos plázába és beszereztem majdnem minden szükséges cuccot. Már csak a vízum és a szobai wi-fi hiányzik a teljes boldogsághoz. Tegnap sikerült végigaludnom az éjszakát is, nem ébredtem fel hajnali háromkor J
Kaja: kajáldában korrekt áron kaphatóak mindenfélék, inkább helyi, de néhány nyugati kaja is. A suli és a koli menzáján 500 forintból bőven jól lehet lakni. Tegnap lótuszkrémmel töltött gombócot ettem csirkefilével. Undorító volt… mintha tömény cukros vizet kanalaznék, még a csirke is édes volt. Ma levessel próbálkoztam, amiben nem-tudom-miből készült gombócok voltak, csomó tészta és forralt salátalevél. Viszont az osztrigaszósz finom. Ellenben a supermarketben rettenetesen drágák az ételek. 1 db narancs 4×27, azaz több, mint 100 forint… majd keresünk piacot. A legolcsóbb csoki a Cadbury, 270 forint az óriási tábla ( ami sokkal nagyobb, mint egy sima tábla csoki :) !!!! Csapvizet nem lehet inni, helyette vannak nyugati ásványvizek 270 ft másfél liter, illetve helyi és kínai termékek maximum feleannyiért… viszont kizárásos alapon Zsanettet egy olyan ütötte ki :S még dolgozunk az akklimatizáción. Amilyen drágák a kaják, olyan olcsóak a testápoló, sampon, stb. és hatalmas kiszerelésben adják, majdnem kétszer annyi, mint otthon.
Folyt. Köv.
képek nemsokára.
