A kínai új év harmadik napján a délelőtti napsütéstől fellelkesedve elhatároztuk, elmegyünk a Victoria Peak-re. Ez HK szigeten van, belátni az egész várost a kilátóteraszról.
MTR helyett most leszálltunk TST-nél és a híres nevezetes Star Ferry nevű komppal keltünk át a kikötő másik oldalára. Baromi olcsó, kb 60 ft egy jegy, 8-10 percenként jár, és 7-8 perc alatt ér át - lassabb, mint MTR-al, de a kilátás megfizethetetlen, még akkor is, amikor rossz idő van. A kikötő:
Eredeti terveink szerint a Peak Trammel akartunk felmenni, ami 1888 óta viszi fel a nagyérdeműt a kilátóhoz. Hosszasan keresgéltük a környéken. Kicsit eltévedtünk, és pár perc bolyongás után nem is tudtuk, hol járunk:
most akkor ez London vagy HK? A sziget ezen részén koncentrálódik a fehér lakosság, ez volt egykor a brit fennhatóság központja. Kínai hangulatnak nyoma sincs, sem a tömegnek. Csend, rend, fegyelem, régi viktoriánus épületek. Mikor megtaláltáltuk a Tram-et, csalódottan konstatáltuk, hogy kb ezren állnak sorba - erre nem volt sem kedvünk, sem időnk. Eszünkbe jutott, hogy a kikötőből a 15-ös busszal is fel tudunk menni. Visszafelé másik úton jöttünk, a másik partól látható, csillogó-villogó felhőkarcolók között.
A jobb oldali épület olyan, mintha koala/panda mackók másznának fel rajta.
Mire megtaláltuk a buszt, és felzötyögtünk vele a Peak-re, majdnem sötét volt, és mivel az idő egyébként sem volt tiszta, nem sokat láttunk a városból - ezért nincs fénykép sem. Természetesen ott is van shopping center, nehogy bárkinek hiányérzete legyen. HK-ban minden MTR megállóhoz saját pláza jár, jobb helyen mindjárt kettő is. Ha elvesztél HK-ban, nem kell mást tenned, mint sétálni 10 percet egy irányba. Biztosan egy plázához jutsz, aminek a közvetlen környezetében MTR megálló van: tele térképekkel és útbaigazító táblákkal. A Peak után gondoltuk nekünk is jár ünnepi vacsora. Elbuszoztunk Aberdeen-be. ami a sziget nyugati felén van, elméletileg egy külön város - gyakorlatilag egybe van épülve a központi résszel.
Itt vannak a híres úszó éttermek. Ők üzemeltetik a kis kompokat, amikkel el lehet érni őket - ez benne van a kissé borsos árban. De ha az ember egyszer HK-ban van, csak el kell menni megnézni ezt is. Emeletes busszal mentünk Aberdeenbe, kicsit kanyargós úton, ami határozottan nem tett jót a közérzetemnek – és erre a komp csak rásegített. Így többet pislogtam a ’ladies room’ felé, mint az étlapra vagy a vacsorámra ( ami ennek megfelelúen elég diétás volt… de legalább nem vészesen drága). Mi a Jumbo nevű étterembe mentünk, császári palotának is beillene, csillog-villog és körbeugrálják a vendéget. (Zsanett képei következnek, én lusta voltam).
A vacsora végén bele lehet ülni a terem végén található trónszékbe, és lehet fényképészkedni. Ezután visszataxiztunk Centralba. HK-ban megbízható a taxi és nem is drága: amikor egy buli után HK szigetről öten hazataxizunk a város másik végébe, fejenként 20 HKD-be kerül ( ami kb 2 euro). Centralban található a híres-hírhedt szórakozó-negyed, Lan KWai Fong. Ez a D’Aguilar streetet és mellékutcáit jelenti. Egymást érik a bárok, klubbok - az emberek nagyrésze mégis inkább az utcán tántorog. Egyrészt mert bent iszonyú hangos a zene, másrészt lehetetlen nem összefutni ismerősökkel. Ide járnak a fehérek és mindenki aki számít. Vannak sima pubok, ahol inkább üldögélni lehet, vannak olyanok amikben táncolni is – ezekből bömböl a zene, mert nyitottak a helységek. Emellett a toronyházakban vannak táncolósabb helyek, de oda általában 100-250 HKD a beugró. Szerencsére jól ismerik az ’open bar’ és a ’ladies night’ fogalmát. Előbbi azt jelenti, hogy pl este 11-2 között 200 HKD-ért annyit ihatsz, amennyit bírsz. Utóbbi ingyenes belépés és fogyasztás lányoknak. Minden héten több is van belőlük, úgyhogy az élelmes lányzók olcsón megúszhatják a bulizást, így több pénz marad shoppingolni. Ezen az estén Ilja nevű kedves ismerősöm kalauzolt minket LKF-ben. Iljáról annyit kell tudni, hogy számára Amerika az etalon, nagyon igyekszik teljesen asszimilálódni. Emellett hobbija a gondolatolvasás, és ennek továbbfejlesztett változata: lányok hipnotizálása és pick-up partyra járás (akit érdekel mi ez, járjon utána). Kicsit fura figura, szereti azt hinni, hogy nagyon okos és tökéletes, és ő mindent jól tud. Illetve állítolag 18 évesen tőzsdézett vmit és szerzett egy csomó pénzt. (Aki nem hiszi, járjon utána.) Remélem nem tud magyarul (bár tökéletes ember) és nem olvassa a blogot :D Tehát őt követve kerültünk egy toronyház 30. emeletére. Kicsit aggódtam, hogy mennyire lesz puccos a hely… vajon egy kóla ára eléri-e az 500 HKDt? Nem volt ennyire vészes. Nyilván nem volt olcsó, de addig húztam a számat, amíg Ilja meg nem hívott egy sörre – tehát engem sem kell félteni. Csöndes, beszélgetős bár volt nyitott terasszal, ahonnan remek kilátás nyílt az éjjeli HK-ra..Alex-el megállapítottuk, hogy akkor mi most egy hollywoodi filmben vagyunk és rövidesen megmentjük a világot. Ennek ellenére sem tudtam megbarátkozni a hellyel, nem szoktam hozzá ehhez az eleganciához :D Ezután óhajomra kerestünk egy egyszerűbb helyet: arab pubot találtunk. Csak a kockás terítő és a zsíros deszka hiányzott a boldogságomhoz… még vizipipájuk is volt! Amiről azt hallottuk, hogy nehéz találni HK-ban… nekünk kb elsőre sikerült.
