Január 16. Vízum beragasztva az útlevelembe. Így hétfőn lesz student ID cardom (kb diákigazolvány), aminek tulajdonában lesz internet a szobámban is, nem csak a remek multikulti-billentyűzetes tetűlassú géptermi géppel fogok tudni csatlakozni a világhálóra.
Suli: baromi nagy, de érthetően ki van táblázva, és az épület adott részeihez különböző színeket rendelnek, ami alapján könnyen beazonosítható, hogy melyik irányba kell menni, utána segítenek a táblák.
City University of HK főbejárata
két oroszlán őrzi, a babona szerint a diákoknak nem szabad simogatni őket mert akkor megbuknak a vizsgán
a suli kertje... picit más, mint otthon.
Kínai és japán nyelvet is tanulok. A kínai nálam pályázik a világ legviccesebb nyelvére, legalábbis a mandarin-nyelvjárás, ahhoz van ugyanis szerencsém. Ezt hirdették meg a nem-kínai diákoknak. Nem nagyon értem, miért, mivel HKban kantoni nyelvjárást beszélnek, és a kettő pont annyira különböző, hogy majdhogynem kézzel-lábbal kell mutogatnia egy pekinginek ahhoz, hogy egy HK-i megértse. Ezt leszámítva az óra jó, egy shanghai néni tartja, aki ezelőtt 20 évig Indiában dolgozott vmi rádiónál. Eddig csak énekeltünk. A mandarinban ugyanis 4 tónus van: egyszótagos szavak vannak, és mindegyiket e 4 módon lehet kiejteni/elénekelni J minden kiejtéshez más jelentés társul, tehát ez valóban fontos. A japánról annyit, hogy egy hét alatt kell megtanulnom kb 70 írásjelet… a harmadik, csupán érdeklődésből felvett órám a Communicating Fashion Culture ( a divat kultúra kommunikációja). Ezt egy angol nő tartja, aki pontosan olyan, mint amilyen a Jóbarátok Rachel-je lehet 40 évesen. Minden túlzás nélkül, még a gesztusai is pont olyanok, mint Jennifer Anistonnak. Ennek ellenére intelligens, többdiplomás, köztük történész is, szal nem buta, csak mint maga is bevallotta, mániákusan rajong a divatért. Volt már a Dolce&Gabbana marketing tanácsadója is. A jövőheti órán Vivienne Westwood kiállításra megyünk… „fashion is the ultimate F-word" :DItt az a rendszer, hogy minden előadáshoz kötelező szeminárium jár, azaz helyi nevén tutorial. Csak minden második héten van ilyen, és az a lényege, hogy az előadásokra elolvasandó irodalmakból csoportosan kiselőadást kell tartani, és vitát, beszélgetést rendezni. Három ’rendes’ órám van, amik a nemzetközi tanulmányokhoz kapcsolódnak. A Nemzetközi kereskedelem és globalizáció van kedden. Délután a tutorial, egy Ruben nevű spanyol tartja, enyhe akcentussal: eni kvesztión? Az előadást tartó prof kanadai, Justin Robertson, nem kicsit idealista, és nagyon lelkes. Még az előadások is interaktívak, csoportokat kellett alkotni és úgy kérdéseket feltenni a többi csoportnak. A szerdai Nemzetközi szervezeteket is ő tartja, csak itt a tutorialon nem Rubenhez kerültem, hanem egy másik kanadaihoz. A harmadik az Állam és fejlődés Ázsiában. Ezt egy ausztrál tartja, kevésbé interaktívan, de én így is beleszóltam… :D összehasonlította Ázsiát és Európát, arra kihegyezve, hogy Ázsia milyen heterogén és sokszínű. Ellenben Európa homogén, mert mindenki keresztény és mindenki bent van az EU-ban csak Bulgária, Ciprus meg a hasonló országok nem. Egy picit elszakadt nálam a cérna és, khm, hát beszóltam neki, h exkjúzmí, de ezek speciel pont benne vannak. Óra végén odajött, és megkérdezte h biztos vagyok-e ebben. Itt Zsanett cérnája is megadta magát, és elmosolyogta magát, hogy igen, mert ő ezelőtt 2 hónapig Bulgáriában dolgozott a nagykövetségen, nem mellesleg az anyukája bolgár, tehát az információink meglehetősen naprakészek. A pasi erősen csodálkozott, h de hát Bulgáriában korrupció van… :D tanulság: 1. Az ázsiaiak meg az ausztrálok azt hiszik, hogy az EU még mindig az a remek és gazdag dolog, ami 25 éve volt, amikor csak 10 nyugati államból állt. Tanulság 2: én nem tudom, hol van Brunei, de nem is tartok róla előadást. Már most látom, hogy remekül fogok szórakozni.
