Amikor Péter engedett a családi nyomásnak és bátorságát összeszedve felült a repülőre, hogy meglátogasson, tapasztaltam, milyen HK túristaszemmel. Első este sushi bárba mentünk. HKban nagyon népszerű a sushi és jóval olcsóbb is, mint itthon (és nyilván jobb is, bár én itthon nem ettem). Sok helyen este 10 után féláron adják a kínálat nagyrészét, így néha megéri elmenni - a cserediákok körében legendává vált a 'half price sushi. Mi kevésbé lettünk rajongói, mert nem jó három nap után is nyershal ízű szájjal rohangálni :) íme egy-két helyes kis sushi:

Másnap felmentünk a Peak-re, erről mér meséltem. De most a Peak Trammel mentünk, ami olyan inga-jellegű masina, mint nálunk a Budavári Sikló. Csak kicsit hosszabb távot tesz meg, kb másfél kilómétert 400 méteres szintkülönbséggel. És most végre a kilátást is meg tudom mutatni:

persze ez sem tökéletes, kicsit párás, de azért klassz. A hozzánk közelebb eső épületek már nagyon elit lakhelynek számítanak, átlagosan 3-5000 euro egy négy fős család számára kényelmes lakás havi bérleti díja. Miután visszaraktátok a leesett állatok, elmesélem, hogy a Peak-en 8000 eurónál kezdődnek a lakások, a határ a csillagos ég, de mondjuk azok olyanok is... Rózsadomb seholse nincsen hozzájuk képest.